2011. február 17., csütörtök

Szemvillanás

Miközben hangosan dübörgött a zene és körülötte mindenki pörögve táncolt, ő a tömeget pásztázta tekintetével. Laza terpeszállásban állt, kezeit lazán lógatta maga előtt, arca nyugalmat, magabiztosságot tükrözött. Miközben a legtöbb ember extázisban pörgött, azalatt ő szüntelen figyelt. Kidobóként dolgozott az éjszakában –bár ehelyett a szó helyett jobban kedvelte a biztonsági őr kifejezést-, gimnazista bulik biztonságáért felelt.
Tulajdonképpen egy volt az itteni fiatalok közül, éppen betöltötte a tizennyolcadik életévét. A hétköznapokban ugyanolyan átlagos tanuló volt, mint a többiek. Humorával és jó közösségi szereplésével mindig kiemelkedett a többiek közül. Harcművészeti tanulmányainak következtében állt be ebbe a munkába, és mert soha nem szívlelte a problémás alakokat. Ahogy ő fogalmazott, utálta azokat az embereket, akik másokat sanyargatnak, szórakozásukat tönkreteszik. Egyszer segített az aktuális biztonságiaknak rendet tenni egy kialakult csetepatéban, majd beállt közéjük. Ilyenkor más embernek érezte magát, és ez jó érzéssel töltötte el. 

Ez az este is úgy indult, mint az összes többi. Bár tilos volt az alkohol fogyasztása, egyre több ingatag embert fedezett fel, és sorozatosan figyelmeztette a parketten lévő dohányosokat. Ha valakinek nem tetszett, elég volt a tekintetével fegyelmeznie, már ment is az illető a dolgára. Ezt nagyon értette. Egy szemvillanás elég volt számára, hogy félelmet ébresszen, pedig látszólag átlagos fizikummal bírt. Kiállása azonban rendíthetetlen volt, és azok a szemek! Pedig sosem gyakorolta, mégis így alakult. Társai a tigris becenevet akasztották rá, részben ijesztő nézése miatt, részben mert olyan magányos harcos volt, mint az említett nagymacska. Míg a többiek mindig párokban járőröztek, ő inkább egyedül maradt. Így jobban érezte magát, ráadásul nem félt senkitől. Bízott tudásában, de tudta azt is, hogy baj esetén hamar odaérnek a többiek is, mert mindig figyeltek egymásra. 

Ismét piros villanást vélt felfedezni a táncosok gyűrűjében, így hát megindult intézkedni. Mielőtt odaért volna a forráshoz, hirtelen gyors mozgást érzékelt bal oldalról. Odafordult, de a lány már a nyakában volt, és azt kiáltotta: segíts! 
Ismerte őt, néha találkozott már vele az egyik neves helyi gimnáziumban. Önkéntelenül is végigpásztázta tekintetével. Szép hosszú fedetlen lábai, feszes feneke, összességében hibátlan alakja volt a hölgynek, hosszú szőke haja finoman omlott a vállára. Illata még izzadtan is csábított. Nem tudott azonban túlságosan sokáig örülni a jelenségnek, mert jobbról ráhullott egy váratlan ökölcsapás. A lány barátja volt az! Mint később kiderült, éppen akkor szakított vele a szépség, ezért üldözték. Ő pedig ott állt nyakában a bajjal… 

Nem érzett fájdalmat, de még csak a jól ismert sós íz sem jelent meg a szájában. Gyenge egy csapás volt ez, amit ha nem veszíti el a csinos szoknya miatt a fejét, ki is védhetett volna. Felnézett, tekintete félelmeteset villant, majd követhetetlen gyorsasággal két ütést vitt be támadójának. Az első gyomorszájon érte az illetőt, a második a görnyedés pillanatában orrnyergen csapta. Nézte ahogy a földre kerül, majd újabb támadói felé fordult. Hárman rontottak rá, de úgy rázta le magáról őket mint a rongyot, nem érte újabb ütés a testét. Közben odaértek az ő társai is… 

Néhány perc múlva már hiába kereste az inzultus gyönyörű okozóját, nem találta. Bosszankodott egy kicsit, de végül is nem csajozni jött ebbe a buliba, folytatta hát a munkát. A DJ. éppen az Eye of the Tiger című számot játszatta, ezen jót mosolygott. Barátai és a rá akasztott beceneve jutottak eszébe. Kisvártatva mozgásra lett figyelmes a lezárt emeleti folyosón. A sötétségben fel-fel villanó diszkófények és a stroboszkóp mellett nem lehetett benne egészen biztos, de mintha egy árnyék suhant volna át a magasban. Végigjárta az emeletet, de nem talált senkit. Már majdnem lehaladt, amikor eszébe jutott a második is. Ott aztán meglátta a mosdó ajtaján kiszűrődő fénynyalábot, amitől diadalittas mosoly ült ki a szája szegletére. Szerette, ha tetten érhet valakit. Kinyitotta az ajtót, de nem látott senkit. Sorban, egyenként és szép lassan nyitogatta ki a mellékhelyiségek ajtóit, ám mielőtt az utolsóhoz ért volna, azon kiugrott valaki. 
   - Mit csinálsz te itt? –kérdezte laza, mégis szigorú hangsúllyal. 
   - Csak a nagydolgomat végezni jöttem fel ide! –szólt az ideges, de pökhendi válasz. 
Tigris nem szerette ha hülyének nézték, ezért nem is szólt semmit. Ismét villant a tekintete, ami nem sok jót árult el. Végigszaladt szemével a nadrág nélküli alsónadrágban remegő suhancon, majd ki akarta nyitni annak a wc-nek az ajtaját, ahonnan az kiugrott. 
   -Ne! Oda ne nézz be! Kérlek! –tette hozzá gyorsan a bűvös szót a srác, mert a szempár ismét idegesen villant rá. Jól tette, mert már fogyott hősünk türelme rendesen…. 

Most már tudta mi zajlott odabent, nem volt nehéz összerakni a képkockákat. Megesett a szíve a lányon, ezért nem nyitott rá, hanem adott nekik pár percet, hogy felöltözzenek és eltűnjenek. Először a fiú rohant el, meg sem várta barátnőjét. A lány szép volt, de még nagyon fiatal. Szemlesütve haladt el barátunk mellett, arca pedig valami mély fájdalomról árulkodott. Bár furcsa volt, a biztonsági őr nem kívánta zaklatni a kérdéseivel, hagyta elmenni. Csak ezután nézett be a helyiségbe, és már meg is bánta jószívűségét. A wc csupa vér volt, mint egy mészárszék. Óvszernek híre-hamva sem volt, durva közösülés nyomai látszódtak. Ismét kihasználtak egy talán leitatott naiv, szűz diáklányt. Keze ökölbe szorult, és ha akkor ott van előtte ez a kis görény, akkor nem csak a lány vére borította volna be a padlót. 
Egy óra múlva véletlenül talált rá a sarokban zokogó hölgyre, akihez odaküldte egyik lányismerősét. Kiderült, a fiú aki kihasználta, már nem kíváncsi rá, megkapta amit akart. Ő pedig odaadta az ártatlanságát valakinek, aki még csak örömöt sem okozott neki. Fájdalmas, szomorú emlék marad neki az első! 

Éjfélkor ért véget a buli, felkapcsolták a fényeket, hazafelé terelték a tömeget. Tigris az éjszaka történtek zaklatottsága miatt kint állt az ajtóban, így miközben a bulitól felajzott sereg újabb disco irányába vette útját, ő teleszívhatta tüdejét a hűvös éjszakai levegő megnyugtató frissességével. Látta a szőke hajú lányt, amint részegen, más srácokkal vihogva távozik. Mellette kísérték ki a még mindig zokogó kihasznált tinit, és szíve megtelt keserűséggel. Az emberi faj szörnyű aljasságokra képes már ilyen fiatal korban is! 

Lassan kitisztult a feje, a tömeg is lefogyóban volt már. Éppen be akart menni megkezdeni az utolsó körjáratát, amikor egy ismerős arcot pillantott meg, a tőle ötven méterre lévő bokor mögött. A suhanc az emeletről, éppen egy újabb lányt ölelgetett. Szeme olyat villant, hogy társai is meghőköltek tőle. Keze idegesen megrándult, és ezúttal nem számolt el magában semeddig. Kiürítette elméjéből a fegyelmező ingereket, és elindult levezetni az est feszültségét…         

14 megjegyzés:

annalíz írta...

Nagyon félelmetes novellát írtál (mert ez már novella), és ijesztő a mostani tini lányokat nevelő anyukák számára.Hol vannak már az ötórai teák szelíd, este 10-11 óráig tartó "bulijai", ahol nem kellett félnie a lányoknak a hasonló inzultusoktól.Igaz, a lányok is mások voltak....

Apa54 írta...

Ezek (már, mint a novella elolvasása) után csak örülhetek, hogy én már túl vagyok a kritikus koron, már nagyra nőtt a lányom. De mi lesz leendő unokáimmal? Abba rossz belegondolni is.
Az írás határozottan tetszik.

MJ írta...

Hamar eleget tettél a felszólításnak.
Én nem mondok értékelést, mert elfogultnak számítok.

carpe diem írta...

Gratulálok! Pontos látlelet, tükörkép a fiatalságra leselkedő veszélyekről, az értékvesztésről, a társadalom morális válságáról. Óriási a felelőssége az iskolának, a családnak és a társadalomnak egyaránt. Szörnyűség látni, hallani a tinik sírógörcsét, dührohamát, amikor a VV4 kiesett Olivérjéért, Évájáért tombolnak. Következésképpen erről sokat kell szólni. Értük! A JÖVŐ NEMZEDÉKÉRT!
Szeretettel üdvözöl: carpe diem

Nyárády Károly írta...

Nocsak! Nekem van egy olyan megérzésem, hogy szép lassan igen jó csapat fog itt összeállni, és végérvényesen lemondhatunk a tévézésről is, ha valami akcióra szomjazunk.
Aminek tényleg örvendhetünk az, hogy ez most rólunk fog szólni, és nem valami agyondramatizált, hollywoody-i big bull shit nagyképűsködést kell végigizgulnunk, amihez nem sok közünk lehet.
A diszkós sztori oké, nekem bejött, mert tudom a dörgést igen jól.
Bácsikám, gratulálok!

Joe bácsi írta...

Köszönöm mindenkinek! Látom sikerült elérnem azt a hatást, amit szerettem volna. Remélem tanulóim is levonják a tanulságot. Talán ilyen formában jobban meghallják a lényeget, mintha az iskolában osztanám nekik az észt....
A VV4 hisztéria engem is kikészít, nem is nézem a műsort.
Karesz, nagyon köszönöm! Vártam egy igazi regényíró véleményét, elvégre ez az első ilyen próbálkozásom. :)

Lili írta...

Nagyon tetszett az írás Joe bácsi! Remélem, hogy még sok követi ezt az első "próbálkozást":)

online-lehetőségek írta...

Társulok a többiekhez nagyon tetszett az irásod és sajnos igaz , várom a folytatásokat:))

Hanczur írta...

Keményen roppant a válla a srácnak. Így ficamba rendezve kötözte meg a kölyköt a kidobó ember.
Tudta, hogy orvosi látlelet lesz belőle. Érezte is, hogy mikor emelkedik ki a forgó a kulcsontból. Szíját erősen húzta meg a hátratekert csuklókon, és a fenekét rugdosva terelte maga előtt a síró gyereket, mközben tárcsázta a rendőröket.
A suhanc pokoli kínokat élt meg. A rúgások nem voltak nagyok, de minden mozdulat a kiugrott vállában szúrt, égetett.
Megváltást még a rendőrök sem hoztak, mert ők csak bilincsre cserélték a szíjat, és felvették az adatokat. Orvost sem akartak hívni a szimulánshoz.

Joe bácsi írta...

Határozottan kedvemre való folytatás! Kár, hogy az a bilincs a kidobó csuklóján is csattant volna... Pedig!

Hanczur írta...

Szerintem vannak eszközei a véletlennek is.

Hanczur írta...

Bocs, a történet végében odatettem azt, hogy a kidobó megoldotta a feladatát. Megfékezett és helyszínen feltartóztatott egy rendbontót, majd átadta az illetékes hatóságnak.
Mi volt itt szabálytalan?

Joe bácsi írta...

Magyar szabályok szerint sok minden, jobb helyeken persze semmi. Nálunk azonban az ilyen szemét alakoknak is több a joga, mint az intézkedő hatósági személynek. Sajnos. Ráadásul a kidobó nem is rendelkezik még annyi eszközzel sem, mint egy rendőr.

Tameri írta...

Tanmeséd mindent megtett, hogy megértesse a fiatalokkal...

Megjegyzés küldése