2011. február 10., csütörtök

Kártyaparti pótvacsival

   Az egész napos síelés után fáradtan, mégis lelkesen hagytuk magunk mögött Tále pályáit. Az esti vacsoráig rendszerint tisztálkodással és pihenéssel töltöttük időnket, majd jól megpakoltuk a bendőnket. Nem panaszkodhattunk egyik este sem, véleményem szerint ízletes meleg ételeket kaptunk. A mennyiséggel sem volt probléma, mégis mindig maradt hely a folytatásnak!


   Szokás nálunk, hogy minden táborozó hoz otthonról házi süteményeket, gyümölcsöket, válogatott finomságokat. Nincs megkötés, nincs elvárás, mindenki annyival és azzal járul hozzá a közös pótvacsorához, ahogy gondolja. Ezt mindjárt az indulásnál külön összeszedjük, majd szépen egy hétre beosztva visszük magunkkal az ebéd kiegészítéséhez, feltálaljuk vacsora utáni kiegészítésnek. Éhenkórász bejegyzésemben már leírtam, ebből jut nekem is bőven! Nagyon sok finomsággal találkoztunk idén is, köszönet érte a kedves szülőknek, nagyszülőknek!
Az össznépi hizlalás színtere a társalgó, ahol a kisebbek fogócskázni, futkározni szoktak - ők még ezt élvezik, minél fáradtabbak annál hangosabbak-, a nagyobbak pedig társasjátékozni, kártyázni. Részemről mindig fontos szempont volt, hogy itt is együtt legyünk, ezért aktívan részt szoktam venni a játékokban. Kicsit vonzom is a társaságot, mindig nagy létszámban ültünk az asztalnál. Játszottunk Solo-t, Sequence társast, de megválasztottuk az ökörkör elnökét is... Kellemes esték voltak, sok-sok nevetéssel!
Mindeközben persze eszegettünk is. A sütemény mindig gond nélkül fogy, de újabban a gyümölcs sem akadály! Itt azonban van egy kis trükk, mivel a lustaság azért rendesen benne van nebulóinkban. Az első években észrevettük, hogy a kitett pucolatlan narancs, mandarin és kivi, a felszeleteletlen alma nem akart elkopni. Próbaképpen kedvenc kolléganőim elkezdték megpucolni ezeket a vitaminforrásokat, és láss csodát! Már nem csak a sütihalom csökkent...
Kedvencem a narancs! A mandarint könnyű pucolni, az almát speciális szeletelővel gyorsan fel lehet dolgozni, de a narancs már kissé macerásabb. Ennek köszönhetően csak félbevágjuk, úgy kell kienni a belsejét! Imádják a gyerekek, nekem pedig mindig mosolyt csal az arcomra, ahogy még az orruk is tocsog a gyümölcs levében. Fröcsög és csöpög, de legalább elfogy, és közben jól szórakozunk. Munkás dolog tehát ez a pótvacsi, de ezért megyek három női kollégával... :) Jaj, mit kapok ezért!!! Vicc nélkül ez az ő érdemük, fáradhatatlanul szolgálják ki az éhenkórász siserehadat! 
   Az esti programok tehát az energiagyűjtésről, a pihenésről és szórakozásról szólnak. Legfőbb hangsúly az együtt szerzett élmények bővítésén van, mert ez az egy hét nem szólhat pusztán csak a síelésről. Persze vannak extra kiegészítések is, mint a szauna jakuzzival megspékelve, vagy az utolsó esti vetélkedő, és avatás. Erről is meg fogok majd emlékezni!

4 megjegyzés:

Anna CukoOr Kling írta...

én: Én lecsapok!
Csenge: De nem csaphatsz le!
én: Akkor én lecsapok!
Csenge: De ne csaphatsz lee!
szegény Csengi milyen ideges lett.. xd
meg a Dani nem mondta, h solo. xd

annalíz írta...

Irigylésre méltó állapot.Nagyon szereted a gyerekeket, és az a munkád, amit szeretsz, ergo nem dolgozol...

Joe bácsi írta...

Valóban így érzem, bár néha nagyon nehéz. Mások a normák, mint voltak gyermekkoromban. Sokat megengednek maguknak a mai fiatalok, és néha nehéz megtartani az egyensúlyt szeretet-szigor között. Próbálok egyszerre közvetlen és szigorúan következetes maradni. Néha nem sikerül, abból is tanulok. Remélem azért nem égek ki majd idő előtt. A gyerekek zöme hálás ezért a pedagógiáért, úgy érzem kedvelnek és tisztelnek is. Vannak próbálkozások, de hol ne lennének? Ezeket le kell építeni. Persze mivel nem bevett gyakorlat szerint dolgozom, ez néhány ember szemében szálka. Vannak kisebb támadások, de ez a kevesebb. Kollégáim, főnökeim mellettem állnak, ez a fontos. Én pedig igyekszem mindenki véleményét tiszteletben tartani, mérlegelek, tanulok. Az élet iskoláját járom. Szeretem!

Agnes. írta...

Nagyon jo, esemnyekben, ingerekben gazdag het lehetett.A gyumolcsos tortenet nagyon tetszett, a modszer , amit alkalmaztatok.
Csak ilyen embereket engednek tanitani is, es gyerekorvosnak es oviba ..stb:)akik szeretesbol csinaljak, mert szeretesbol meg hibazni is masabb.Azok a gyerekek , akik igy indulnak, ugy gondolom egeszen mas felnottek lesznek.

Olyan reszletessegeben meselted el, mintha ott lett volna az ember, koszonom szepen az elmenyt!

Szep hetveget kivanok!

Megjegyzés küldése