2011. február 6., vasárnap

Döbbenet és öröm

   Nem is tudom, tegnap miért Juliskával kezdtem a visszatérésem utáni beszámolókat. Sokkal fontosabb, maradandóbb, mélyebb érzésű emléket táplált belém Bundás, amikor hosszú idő múltán újból meglátott. Meghatott kutyusom szeretete!

   Kicsi már megszokta, hogy néha elmegyek itthonról több napra, neki nem okozott meglepetést eltűnésem. Tulajdonképpen amikor kipakoltam a kocsiba a sífelszerelést, már tudta mi várható. Láttam a szemén. Bundás ezzel szemben még nem tapasztalta meg ugyanezt, mostanáig. Enikő elmondása szerint pár napig nagyon keresett, beszaglászott a kocsiba, értetlenül nézett amikor nem én vittem a vacsorát, vagy tettem rendbe az udvart. Látszódott a tekintetén, hogy felborult a világ rendje, de szép lassan beletörődött. Ki tudja mit gondolhatott? Elfogadta, hogy innentől Enci a parancsnok, ő osztja a lapokat. Nagyon okosan, szófogadóan viselkedett, talán csak egy kicsit bánatos volt. Valószínűleg azt gondolta, nem jövök már vissza.
Péntek éjjel 23 óra körül én szálltam ki először a kocsiból, hogy kinyissam a kaput, és megfigyeljem Bundi reakcióját. Azt gondoltam belekezd szokásos örömköreibe, körbenyargalássza az udvart, hozza a rongyát, felugrik rám. Nem ez történt! Amikor meglátott döbbent tekintettel leült a kapunál, majd ahogy benyúltam a lakathoz, elkezdte nyaldosni a kezem. Kinyitottam az egyik szárnyat, ő pedig lefeküdt a lábaimhoz, és magához szorította a kezem, miközben megsimogattam a mellkasát. Éreztem rajta a megkönnyebbülést, az érkezésem okozta boldogságot! Mégsem veszett el a gazdi! Percekig nem akart elengedni, leírhatatlan az a csendes öröm, amit felém táplált.
   Igazán nem is tudom visszaadni a történteket, de nagyon jólesett! Úgy gondolom, többet mondott el minden szónál a viselkedése, mi emberek is tanulhatunk tőle! Jobban megérintett, mintha a megszokott örömtáncát mutatta volna be, amire számítottam. Reggel már minden a megszokott mederben folyt, úgy köszöntött mint máskor, mindketten úgy viselkedtünk mint szoktunk. Kutya és gazdája ismét együtt, szeretetben, békességben, talán csak még nagyobb egyetértésben!     

13 megjegyzés:

Erik írta...

Megható az ilyen kedvesség egy állattól.
Odin kutyánk elődje is hasonlóképp viselkedett,ha megjöttünk,rögtön jött,mint valami bulldozer,bújt,meg minden,szerintem iszonyatosan jól eső ezt érezni egy állaton,az odaadását,szeretetét,hűségét...:)

Joe bácsi írta...

Nagyon jól esik! Aki nem tapasztalta még, nem is tudja mit hagyott ki...

annalíz írta...

Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes....

Tameri írta...

Igazad van... sokat tanulhatunk tőlük... bár Lavinát édesanyámnak vettem és engem csak néhányszor lát hetente rövid időre, ezért meglep a ragaszkodás amit irányomba tesz. Nem értek a kutyákhoz... de gondolom a szeretetemet érzi...

Erika Nagy Farkas Dudás írta...

Milyen jól leírtad...

georgina írta...

Mi is megtapasztaltuk ezt az érzést!Amikor Sámsont kihoztuk a menhelyről rá kb egy hónapra elutaztunk Erdélybe anyósomék vigyáztak rá amikor megjöttünk mesélték,hogy a kutya 3napig nem evett utána is csak inkább ivott,kész szerencse,hogy csak egy hétig voltunk el!Azóta nem hagytuk ilyen hosszú időre egyedül,meg most a gyerekeinkel is imád lenni.

georgina írta...

Kérlek nézz be hozzám egy baráti ölelés vár!

Agnes. írta...

Egyszer 2 hetre elutaztam, meg lakasban laktunk.A kutya leult nezte az ajtot, csak evett ivott stb, de amig nem en nyitottam, nem en setaltam be, egeszen addig buvolte:)

Nagyon meghato volt a torteneted, en nehanyszor beneztem hova tunhettel:)

m írta...

Jó hogy olvashattam erről, jól esett!
Szeretem az ilyen történeteket, szükség van a melegségre, ami árad belőlük.
Sokat beszélgetünk mostanában arról, mi lesz, mi lenne, ha Fantánk elaludna... lenne-e új kutyánk (néha nehéz egy 53m2-es lakásban öten:)
De asszem, igen, lenne... Nagyon szeretjük. A te kutyusodnak is jó helye van ám!!!

baratella írta...

Igazad van, ez a történet,s érzések halmaza kívánkozik az első helyre.Bizonyítva az ember és kutya összetartozásának örömét és szépségét.
Soká legyen benne részed!

Joe bácsi írta...

Örülök, hogy tetszett nektek a történet. Annyira meghatott, hogy muszáj volt leírnom.
Agnes köszönöm, hogy hiányoltál! Jólesik!
m, remélem Fanta még sokáig nem alszik el, de ha majd igen, biztosan lesz új kutyusotok. Szerintem nem bírnátok ki... :) Köszönöm, remélem jó helye van!
Köszi mindenkinek!

Pöti írta...

Nekem amíg van Zsömi, biztos nem lesz másik kutyám... Bár már nem élünk együtt ehhez tartom magam. Így is nehéz, mikor végre együtt vagyunk és aztán el kell válni, vagy mikor látom esténként a kamerán keresztül, hogy megismer, bánatos lesz. Az állatok szeretete egy csoda ezért vettünk ide egy tengerimalacot :) Ő is nagyon ragaszkodik :)

Joe bácsi írta...

Igen, a mi Conink is nagyon ragaszkodott... :) Reméljük Beni is ilyen szép kort ér majd meg, mint ő!

Megjegyzés küldése