A "kis"dobos

   Kristóf iskolánk hatodik osztályos tanulója. Igazán tehetséges gyermeknek tartom, már alsós kora óta figyelemmel kísérem kiemelkedő teljesítményét. Úgy a sportban, mint a tanulásban, valamint zenei területen. Egy rendkívül mozgékony, eleven osztály tagja, ahol sok a jó képességű diák, ám a magatartással egyelőre sok probléma mutatkozik. Ez alól ő az egyik kivétel, de most nem ez a lényeg.

   A fontos az, hogy fiatal kora ellenére nagyon szépen, igazi átéléssel játszik az általa öt évvel ezelőtt kiválasztott hangszeren. Ekkor ugyanis szülei unszolására beiratkozott a zeneiskolába, és mivel sem a fúvós, sem a vonós hangszerek nem vonzották, a dobolást választotta. Ekkor idősebb testvére még furulyázott, de később - talán Kristóf hatására-, ő is áttért erre az ütős hangszerre. A múlt heti évfolyamesten adta elő ezt a dobszólót nekünk, ami annyira megtetszett, hogy engedélyt kértem tőle arra, hogy másokkal is megoszthassam az élményt.

   Mindamellett, hogy lenyűgözött előadásával, egy kérdés fordult még meg a fejemben: hogy lehet ezt otthon kibírni? Szülei nyilván megoldották ezt egy hangszigetelt helyiségben, ezzel pedig remélhetőleg adtak hazánknak egy újabb tehetséget!

Korompay: Rövid szóló 2.