Kis kutya kis ház, nagy kutya nagy ház. Így lenne normális nem? A kutyák néha mégis másképp gondolják! Bundás bizony igencsak jelentős méretekkel rendelkezik, így nemrégiben kapott egy új lakást. Használja is, szereti is, ám de néha rájön az dili, és betuszkolja magát szegény Kicsi házikójába.
Igen ám, de ez nem olyan egyszerű! Mivel ez az építmény jóformán kisebb mint ő maga, ezért csak hason kúszva sikerülhetett a művelet, bent pedig ki tudja milyen isteni csoda folytán bírt megfordulni. A bejárat egyre inkább kezdett odalenni a rendszeres túlméretezett látogató miatt, így tegnapelőtt este egy kicsit megerősítettem olyasformán, hogy kisebb is lett. Gondoltam ez már végképp visszatartja az én kis kajlámat, hogy bemenjen. Kicsi még kényelmesen befért, sőt örült is a változtatásnak. Bundi odament többször is, de látszólag bejött amit vártam.
Reggelre kiderült, hogy mégsem! Mikor kimentem a konyhába, éles hallású barátom észlelte a mozgolódást, és megpróbált kijönni. Mivel nem sikerült, hangos csaholásba és nyüszítésbe kezdett, amiből én bent azonnal meg is értettem, hogy valami történt. Kirohantam, és nem tudtam sajnálkozzak-e, vagy nevessek! Kutyám túlméretezett hátsóját nem akarta elengedni a házikó! Többszöri hiábavaló kísérlet után kiszabadítottam a rosszcsontot, megdorgáltam, és bíztam a jövőben. Hiába, mert reggeli után ismét bent volt a kópé...
Kénytelen-kelletlen befordítottam a fal felé az aprócska lakást, így már tényleg csak a Kicsi tud bemenni. Neki ez így nem tetszik mert nem lát ki, de legalább védve van. Végső soron pedig ha nagyon akar, befekhet a Bundás mellé is, ahogy ma délután már meg is tette!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése