Nem volt elég a szombat éjjeli Zselic 40, ismét útra keltem, hetedikeseimmel túráztunk ma a Zselicben. Tegnap a túra után kicsit fáradtan, két hatalmas vízhólyaggal a lábamon mentem le a kaposvári K&H városvédő futásra. Éreztem, hogy nem kellene futni, ám lent a téren elkapott a hév és nekilendültem. Alig 14 perc alatt végeztem a távval, ami másfél perccel rosszabb ugyan, mint a szeptemberi időm, mégis elégedett voltam vele. Egy hetes bokasérüléssel, fárasztó éjszakai túrával a hátam mögött, két csúnya hólyaggal a lábamon, bőven elég! Igen ám, de ez megint okozott olyan nehézségeket, ami nagyon nem kellett volna....
Hazaérvén kiléptem a cipőmből, és mindkét lábam csupa vér volt. Felszakadtak a hólyagok, teljesen lejött a bőr. Nem kellemes, különösen, hogy mára túrát ígértem a gyerekeknek. Reggel jó vastagon leragasztottam gézlappal, majd irány a suli! Ott kiderült, hogy a kezdeti lelkes létszám ismét megcsappant, négyen indultunk neki a menetelésnek. Rajmi, Bogi, Csenge és én. Útközben még útbaejtettünk egy gyógyszertárt, mert a sok sérülésnek köszönhetően kezdtem kifogyni a ragtapaszokból, de utána feltartóztathatatlanul haladtunk tovább. Eredetileg mára is 35-40 km körüli kör volt betervezve, ám ezt kicsit megkurtítottuk a szerencsétlen körülmények miatt. Kaposvárt a Rómahegyen keresztül hagytuk el, majd onnan szinte nyílegyenesen, a sárga jelzést követve mentünk el Simonfáig. Viszonylag sima és kellemes út volt, helyenként hatalmas kiterjedésű víztócsákkal. Egyes esetekben igen vékony sávon tudtunk csak átkelni az akadályon, de megoldottuk. A faluba érve megmutattam mindenkinek a Meteor kulcsosházat, majd lementünk a tóhoz pihenni.
Nagyon hangulatos hely padokkal és asztalokkal, szépen gondozozott füves területtel. Nagyon meleg volt, így ebéd után a lányok nekiálltak egymást fröccskölni a kerti csap vizéből. Megtöltötték az üvegeket, és indult a vízi csatározás, amit mi fiúk sem úsztunk meg szárazon. Kellemes két órát töltöttünk itt el beszélgetéssel, játékkal tarkítva. Visszafelé másik úton haladtunk, folytattuk a faluból kivezető sárga jelzés követését, egészen a Kék+ útvonalig. Ez a rész a Zselic 40 végső szakasza, ezzel ismerkedtünk kicsit. Sokat szikkadt 1 nap alatt, már nem volt csúszósan sáros.
Mikor letértünk az új színű jelzésre, eszembe jutott, hogy szóljak a többieknek kullancs ügyben. Ez a terület hemzseg tőlük, ezért felhívtam figyelmüket a veszélyre. Pár lépés után észre is vettem, hogy a Bogi térdhajlatában van egy élősködő! Gyufa nem volt nálam, ezért a múlkor említett módszer helyett maradtam a jól bevált kihúzásnál, villámgyorsan eltávolítottam a potyautast. Közben Bogyó észrevett magán egy másikat is, de az még nem fúródott be a bőrbe. Érdemes tehát kutakodni erdei sétáink után!
A Gyertyános erdőbe érve elszörnyűlködtünk az ottani állapotokon. Nagyon sok fa kidőlt, legtöbb gyökerestől borult ki keresztbe az ösvényekre, volt amit keresztbe eltört a szél. Szomorú látvány volt, remélem hamar rendbe teszik ezt a szép erdőt. Pihentünk itt is a tó partján, ahol három kutyus is csatlakozott hozzánk. Leheveredtek a lábunkhoz, mintha a mieink lennének. Az iskolához fél ötre érkeztünk vissza, közel 9 órát töltöttünk a szabadban. Szép nap volt!
Holnap nagyobb létszámban folytatjuk, a Töröcskei tóhoz megyünk több diákkal eltölteni szintén egy sportos, vidám hangulatú napot. Viszünk labdákat, kártyát, és nem gubbasztunk televízió, vagy számítógép előtt! Nyár van, szép az idő, irány ki a szabadba!
1 megjegyzés:
Éljenek a megszállottak! Végül is ők viszik előre a dolgokat.
Megjegyzés küldése