2010. március 31., szerda

Sítábor

   Már jócskán túl vagyunk a síszezonon, elmúlt a táboroztatás is három hónapja. Mindenki a tavaszban, sőt néhányan a nyárban gondolkodnak, de mivel tegnap éhenkórász témám során kitértem a sítáborok egy kis részletére, és megígértem a folytatást, ezért most szentelek pár sort a témának.

   Számomra minden tanév fénypontja az a hét, amit Szlovákiában töltünk, és síelni taníthatom az ifjúságot. Az idei volt a hatodik év, amikor önálló, kizárólag a Kisfaludyba járó gyerekeket viszünk, vagy egy-két volt diákunkat. Szeptemberben meghirdetjük, és általában október közepére fel is töltjük a létszámot. Ez azt hiszem mindennél jobban mutatja a sikerét. Miben is rejlik a siker titka? Elsősorban az "olcsóságában", mert bátran ki merem jelenteni, hogy a városban mi szervezzük a legelfogadhatóbb áron, ezt a sajnos valóban drága sportágat. Köszönhető ez a jó kapcsolatnak szlovák szállásadóinkkal, a buszsofőrünkkel -ő visz minket négy éve igen jó áron-, az olcsó, de jó minőségű sípályának. Talán egy kicsit nekünk tanároknak is, hiszen mindent megteszünk annak érdekében, hogy tartalmas, vidám programot biztosítsunk.

Szállásunk Zbojska, egy apró kis pályaszállás, ahol a kezdők elsajátíthatják az alaptechnikákat az első két napon. A többi csoporttal Tále az úticélunk még az Alacsony Tátrában, ahol bár nem túl változatosak a csúszási lehetőségek, de igazán minőségi pályákkal biztosítják számunkra a síelést. Hóbiztos hely, melegebb időjárási körülmények között is. A tanulóinkat négy csoportban foglalkoztatjuk, mindig van egy kezdő, egy középhaladó, és újabban két haladóbb csoport. Gyereket felügyelet nélkül egy pillanatra nem hagyunk, mindig együtt maradunk a pályán, így balesetmentes volt eddig minden évünk. Ezt most gyorsan le is kopogom....
Az egész napos mozgás után, a szálláson van egy hatalmas társalgó, ahol kártyázni, társasjátékozni, beszélgetni szoktunk, olykor vetélkedőt rendezünk. Van asztaliteniszre, teke játékra is lehetőség. Középső napon, szerdán mindig korábban jövünk be a pályáról, és lazításként uszodai programot szervezünk, a nagyobbaknak szaunával egybekötve. Jól hangzik nem?

A fenti képen az idei teljes csapat látható, az alsóbb képen az én csoportom. Ők már több éve rendszeres visszatérők, igazán jó tudású, fegyelmezett kis csapat. Van közöttük, aki idén érettségizik, de mivel felszabadult egy hely az utolsó pillanatokban, ezért még el tudtuk vinni. Brigit hetedikes kora óta tanítom a síelésre, mostanra nagyon szépen megy neki, jó nézni!

   A sok-sok szépsége mellett azért is jó időtöltés ez az egy hét, mert itt a gyerekekkel nagyon ritkán adódik fegyelmezési probléma, mindig nagyon észnél vannak, nincsenek negatív tapasztalataim. Esténként ha takarodó van, akkor is szépen betartják az utasításokat, nincsenek fölösleges éjszakai körök. Ezek után azonban senki se gondolja, hogy a pedagógusok számára ez csak üdülés! Ilyen létszámú gyerekcsapatot folyamatosan kordában tartani, tanítani, lefoglalni, ápolni a lelküket, nem kis feladat! A szervezési munkáról, és a felelősség súlyáról nem is beszélve! Minden szép és jó, de hazaérve mindig jön egy nagy sóhaj: újra megcsináltuk, épségben van mindenki! Jövőre folytatjuk!

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ohh bárcsak én is ott lehettem volna:)

Meliii =)

Joe bácsi írta...

Hiányoztál is a csapatból! Hiába neked ilyen szempontból nem volt szerencséd ezekkel a táborokkal. Mindig akkor kapott el valami nyavaja, de talán jövőre... ;)

Névtelen írta...

igenigen;)... de ien nyavajára nemszámítottam:)...de sebaj többet nemlesz gondom ezzel:P
Huuu remélem jövöre összejön;):)

Megjegyzés küldése