2010. március 12., péntek

"Félelem!"

"Van egy pillanat, mindig van egy pillanat, amikor engedhetsz vagy ellenállhatsz."

Demokrácia, szabadság, egyenlőség, testvériség, szólás és sajtószabadság, sorolhatnám a végtelenségig, de minek? Hangzatos, és sokat ismételt szavak, melyek egyre inkább csak szavak!
Napról napra azt veszem észre, hogy mindezt blokkolja a félelem. A félelem valamitől, vagy valakiktől, akik nagyobb hatalommal bírnak, akik döntéseket hoznak saját elképzeléseik szerint, nem törődve mások, nemegyszer a többség akaratával. Lényegtelen, hogy ez nem tetszik nekünk, maradjunk csendben! Ne szólaljunk meg, ne tegyünk semmit célunk elérése érdekében, mert ráfázhatunk! Kirúghatnak, megfegyelmezhetnek, titoktartásra köteleznek, besározhatnak, valamilyen módon elhallgattatnak, vagy alánk tesznek. Sokat és sok helyről hallom ezeket a problémákat, de mit teszünk ellene? Felszólalunk? Összefogunk? Megkeressük a törvényes, jogi módszereket problémánk megoldására? Ismerjük a fellebbezés fogalmát, de élünk vele? Legtöbbször nem, mert félünk. Félünk az államtól, félünk a pártoktól, félünk a főnökeinktől, félünk a többiek véleményétől. De legfőképpen talán magunktól félünk. Attól, hogy véleményünket fel merjük e vállalni, biztosan igazunk van e. Ha hiszünk benne, valószínűleg így lesz. Ha meg sem próbáljuk felvenni a harcot a szemben álló problémával, eleve kudarcot vallunk. Amitől félünk az pedig egyre erősebb és erősebb lesz, a végén úgy érzi mindent megtehet. Sajnos ez mára már egyre jobban látszik is. Rengeteg olyan dolgot viseltünk el az évek folyamán, amelyekkel nem értettünk egyet, mégis hagytuk. Olyanok is döntéseket hoznak már, akik nincsenek felruházva olyan jogokkal amiket alkalmaznak, de áll mögöttük egy magasabb hatalom. És mert az ott áll, ő is megteheti. Mi pedig bólogatunk, igen megteheti. Igen, de meddig? Mikor ébred fel bennünk is az öntudat? Ki tudja?
Régen a magyar nép a bátorságáról, kitartásáról, hazaszeretetéről volt híres. Így van ez ma is? A választ mindenki érzi magában, nem írom le.
Tudom, elég kemény hangvételű bejegyzést tettem, sajnálom ha felborzoltam sokak kedélyállapotát vele. Úgy éreztem ki kell adjam magamból!
Félreértés ne essék, nem értek egyet olyan ellenállással, mely erőszakos, és másoknak bármilyen kárt okoz. A törvényes eszközök, a demokrácia jogi eszközeinek kihasználatlanságáról beszéltem, mely mögött legtöbbször a félelem húzódik meg. Várjuk, hogy más küzdjön helyettünk, más kaparja ki a gesztenyét. Pedig ha mindenki megtenné azt ami tőle telik, és összefognának azok, akik egy adott problémában érdekeltek, nem itt tartanánk. Keressük hát az eszközöket, győzzük le félelmeinket, és állítsunk be egy ténylegesen működő demokráciát, hiszen mindannyian egy jobban élhető világot szeretnénk. Olyat, ahol az igazság és igazságosság szavak ismét megtelnek tartalommal.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Egyetértek veled Joe bácsi !!!mindenbe!!!Ági ...

MJ írta...

Szedd össze a világ legbátrabb katonáit egyetlen seregbe, bármily nemes célért és csatákat fognak nyerni, de végül elveszítik a háborút, ha nem tudsz állítani eléjük hiteles vezetőt. Mert a bátorságuk megmarad, csak elfogy a hitük!
Így van ez békében is.

Névtelen írta...

Nagyot szóltál kedves barátom!Ennyi és semmi több!De ebben benne van évtizedek fájdalma és véleménye!Mivel ez egy blog,és bár közhirré tétetted,de illő megkérnem téged,engedd meg hogy barátaim is megismerhessék ezt a remek szösszenetet!
The Topee

Joe bácsi írta...

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a bejegyzésben rengeteg ember fájdalma benne van, és ez nem újkeletű dolog. Éppen azért írtam meg, mert napjainkban egyre jobban tapasztalom és hallom. Közzétehető a barátaitok, ismerőseitek számára, azért írtam. Semmiképpen sem szeretném azonban, ha bármilyen pártpolitikai kérdés lenne a dologból. Ne használjuk bújtogatásra, vagy egyéb politikai célokra! Csak beszélgessünk, beszélgessetek a problémáról, és keressük az ésszerű megoldásokat!

Névtelen írta...

Félünk a főnökünktől.... írtad fentebb. És a félelem arra késztet, hogy behódoljunk és ne mondjuk el a véleményünket, ne álljunk ki azokért??? Azt csináljuk, amit ránk kényszerítenek??? És aki a főnök, milyen jogon él vissza a "hatalmával"?? Aki ilyen főnök, az csak az ostobaságát, a gyávaságát palástolja ezzel. Nem értékeli a jó munkát, mert nem is érti, nem tudja, hogy mi a jó munka. Madzagon rángatja azokat, akik benyaliztak (bocs a kifejezésért, de ez van) neki, a többieket számba sem veszi, úgy beszél velük, mint ahogy a kutyával sem, nyilvánosan megalázza, fenyegeti őket. És mi hagyjuk, hogy ilyen "főnök" döntsön sorsunkról, gyermekeink sorsáról. Mert kevesen vagyunk, akik lépni, tenni merünk ellene. De mi kevesen kitartunk a végsőkig és NEM FÉLÜNK ETTŐL A FŐNÖKTŐL....

Megjegyzés küldése